Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A magyar aranyforintok története – 1. rész

A magyar aranyforintok története – 1. rész

 

V. István dédunokája, az ősei földjére Nápolyból érkező és az évtizednyi trónharcokból győztesen kikerülő Károly Róbert verette először Európa egyik legnépszerűbb és leghosszabb időn át használt pénzét, az aranyforintokat.

 

Aranypénzeink középkori diadalútja

Történelmünk első aranypénzeinek bevezetése olyan gazdasági szükségszerűség volt, amelyet Károly Róbert (1301–1342) ismert fel először: a trónfoglalása előtt már évtizedek óta az aranypénz volt Európa fejlettebb királyságaiban az adók, vámok, kölcsönök, nagy értékű adásvételek elszámolási eszköze. A kisebb értékű ezüstdénárok ilyen célú használata kiszorulóban volt. Magyarországon már ezüstrudakat is használtak a nagyobb kifizetésekkor – a gazdag ezüstbányák lehetővé tették ezek forgalomba hozatalát –, ám amikor 1320 körül a szomszédos Cseh Királyság uralkodója, Luxemburgi János is elkezdett aranypénzeket veretni, amelyek használata hazánkra is átterjedt, Károly Róbertnek, hogy a pénzforgalmat – és persze minden ebből származó hasznot és gazdasági következményt – a kezében tarthassa az országában, lépnie kellett.

 

Károly Róbert aranypénzt veret

A mintaválasztás az ekkor Európában legnépszerűbb, magas aranytartalmú firenzei dukátokra esett. A fiorino d’oro – amely nevének magyarosításával és torzulásával csakhamar megszületett a forint szavunk – egyik oldalán a szokványos uralkodói jelkép, a liliom, míg a másik oldalán Firenze oltalmazója, Keresztelő Szent János volt látható. Károly Róbert kezdetben ezekkel teljesen megegyező érmeképű aranypénzeket veretett (mint ma már tudjuk, az itáliai városállam tiltakozása ellenére!), amelyeknek csak a latin nyelvű körirata – „KAROLU REX”, azaz „Károly király” – árulkodott arról, hogy magyar pénzekről van szó. Az első veretek 1325-ben hagyták el a budai pénzverdét, majd még tíz éven át csak itt készültek az aranyforintok. 1335 körül Körmöcbányán (a Felvidéken) és Kolozsvárott (Erdélyben) is veretni kezdte a király az aranypénzeit. Mivel verdejel ekkoriban még nem került az aranyakra, és egyforma verőtöveket használtak Károly Róbert három verdéjében, ezeket a tényeket nem az érmeképek, hanem a régészeti lelőhelyek alapján állapította meg

A Nemzeti Bank „aranyforint kollekciója”

A Magyar Nemzeti Bank, 2012-ben, középkori magyar aranyforintokat bemutató érmesort (kollekciót) indított. A 10000 Ft névértékű, 20 mm átmérőjű érméket, akárcsak az eredetiket a középkorban, a dukátok súlyában és azok finomságával (3,491 g, Au .986) került kibocsátásra 5000 verdefényes példányban, de ezen kívül még 1500 db verdefényes, négyszeres dukátsúlyú piefort (azaz dupla vastagságú) érmét is vertek, peremfelirat díszítéssel. A kollekció első aranypénze Károly Róbert aranyforintját jeleníti meg élethűen, viszont az eredeti aranyforint képe köré kerültek a kötelező elemek és a király neve, valamint – ahogyan azt uralkodók esetében szokás, nem a születési és a halálozási éve, hanem országlásának kezdete és vége.

Károly Róbert aranyforintjának utánveretét, tükörveret minőségben weboldalunkról is megrendelheti!

 

Az aranyforintok hátterében…

Az aranypénz bevezetésével párhuzamosan Károly Róbert mást is tett országa gazdasági pozíciójának erősítéséért. Az észak–dél irányban a Német-római Birodalmon átvezető kereskedelmi útvonalon Bécs súlyos vámokat szedett. Ezt az útvonalat elkerülendő Károly Róbert 1335-re visegrádi palotájába összehozta a híres hármas királytalálkozót – éppen a körmöcbányai aranypénzverés elindításának évében! –, ahol nemcsak összebékítette a torzsalkodó Nagy Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh királyt, de a birodalmaikon keresztülvezető, a bécsi vámot elkerülő, új kereskedelmi útvonalat is kijelöltek.

Mindezeken túl a király tíz bányászati és pénzverőkamarát hozott létre az ország területén, amelyek székhelyei azok a nagyvárosok – Körmöcbánya, Buda, Pécs, Zágráb, Szatmár, Kolozsvár stb. – lettek, amelyekben a pénzverdék működtek. A kamarák élére a kamarai székhelyeken tevékenykedő kamaraispánokat állított, akik az egymás után alakult bányavárosokat – Selmecbánya, Besztercebánya, Jászó, Nagybánya, Radna stb. – is ellenőrizték, és a király „pénzügyminiszterének”, a tárnokmesternek feleltek. Az aranyforintok verőtöveit és a pénzverőszerszámokat a kamaraispánok három kulccsal lezárt szekrényben őrizték, és ezeket csak az ő jelenlétükben lehetett elővenni. Az aranyforintok minőségét (a nyersanyag tisztaságát) és a kivert pénzek súlyát (3,5 g körül) hetente ellenőrizték. A tíz kamaraispán, a több tucatnyi bánya és pénzverő ellenőrzése miatt a tárnokmester feladata idővel annyira összetetté vált, hogy egy kincstartó személyében helyettest is kapott.

Rendelje meg Ön is, kínálatunkban lévő legendás arany ritkaságok utánveretét!

Tartalomhoz tartozó címkék: Fókuszban Történelem Numizmatika