Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A magyar–török háborúk

A magyar–török háborúk

 

Közel kétszáz évig tartott a török hódoltság Magyarországon. Nagyon hosszú idő ez: hat-nyolc nemzedék élete telt el a magyar–török háborúk jegyében. A hódoltsági területen, illetve a megmaradt Magyar Királyság és Erdély végváraiban az emberek nem ismertek más világot, csak a portyázó töröktől vagy éppen a felvonuló hadseregek pusztításaitól való félelmet.

Két háború között egy-egy vár népe igyekezett visszatérni a normális hétköznapokhoz. Amikor azonban újra jött az ostromló oszmán sereg, különleges helytállásra volt szükség, hisz a magyarnak ekkor nem idegen országokban kellett Habsburg-érdekekért hadba szállnia, hanem a hazát, a családját, és nem utolsósorban a hitét kellet megvédenie. Nem kevés példa van rá a történelmünkben, amikor ezek az emberek hősiesen helytálltak – tetteik emlékét máig őrzi az utókor.

A mohácsi vész

Nagy veszélyben volt Mátyás király halála után a hatalmi harcokban meggyöngült ország; az 1514-es keresztes hadjárat talán még meg tudta volna állítani a törököt, ha a jobbágyok nyomora miatt nem csap át a Dózsa-féle parasztfelkelésbe. Így 1526 tavaszán I. (Nagy) Szulejmán szultán az akkori idők legerősebb hadseregét indíthatta el Magyarország felé. Vele szemben a húsz éves, tapasztalatlan II. Lajos király állt, aki mindössze 12 ezres sereggel indult el Budáról az ország védelmére. Parancsnokai Tomori Pál kalocsai érsek, kitűnő végvári törökverő hadvezér és gróf Szapolyai György voltak. A gyenge király, a rossz szervezés és a főurak hatalmi harcai előrevetítették az ország vesztét: ki akarva, ki akaratlanul, de a magyar hadak fele egyszerűen elkésett a csatából. Szapolyai János erdélyi vajda (a csata után választott király!) 10 ezres serege Szegednél, az uralkodó 10 ezres cseh csapatai Székesfehérvárnál, Frangepán Kristóf horvát bán 5 ezres hadai pedig még csak Zágrábnál jártak, amikor a keresztény fősereg megütközött a törökkel.

Végül 25 ezer magyar, német, cseh, lengyel, horvát és szerb gyűlt össze II. Lajos zászlaja alatt: 10 ezer lovas és 15 ezer gyalogos. Velük szemben 80 ezer török állt, akiket maga a szultán vezetett. 1526. augusztus 29-én kora délután, Mohácstól 7 km-re délre a magyarok indították a csatát egy lovasrohammal, de mire a gyalogosok utolérték őket, a lovasok elvéreztek. A gyalogosokat ágyúkkal mészárolta a török, majd ellentámadásba lendülve végleg megsemmisítette őket. A csata mindössze másfél órát tartott, de a magyarok hatalmas vereséget szenvedtek: meghalt a király, mindkét érsek, a kalocsai és az esztergomi is, további 5 püspök és 28 főúr. Nagy Szulejmán ezután Budára indult, ahonnan a királyné, az udvar és a német polgárság Pozsonyba menekült. A törökök Budáról két hónapig rabló hadjáratokat indítottak, majd októberben elhagyták az országot.

Egri „csillagok“

A magyarok Mohácsnál a csatában nem, csak az előkészületekben viselkedtek szégyenteljesen – ezzel szemben példaértékű volt Eger védőinek hősiessége. 1552. szeptember 9. és október 18. között nőkkel és gyerekekkel együtt is mindössze 2500 magyar védte Eger várát egy 40 ezres török sereg ellen. A szultán ezúttal egy vezérét, Kara Ahmed pasát, és Hadum Ali budai pasát küldte hadjáratba. A véres, sokszor már a várfalakon zajló ostrom alatt Dobó István várkapitány megsebesült, felrobbant a vár lőporraktára is, de a védők kitartottak, és 39 napi csatározás után a törökök eltűntek a vár alól! Bár Európának ez csak egy kis győzelem volt, óriási volt a lélektani jelentősége a magyarok szempontjából: bebizonyította, hogy ellen lehet állni még a hússzoros török túlerőnek is, ha a védőknek a helyén van a szíve. Dobó István a hőstettéért erélyi vajda lett, majd lévai és bányavidéki főkapitány, de később – jellemző hálája ez a Habsburgoknak – királyellenes összeesküvés vádjával börtönbe vetették. Élete végére azonban sikerült tisztáznia magát és szabadon halt meg. Várnépének hősi helytállását Gárdonyi Géza népszerű regénye, az 1901-ben megjelent Egri csillagok beszéli el, melyből 1968-ban egy kitűnő játékfilm is készült. Az Érem Művészeti Kiadó különleges emlékéremmel tiszteleg Dobó István várkapitány előtt, melyen az Egri vár is megjelenítésre került. 

A „Szigeti veszedelem“

1566-ban Nagy Szulejmán élete utolsó hadjáratára kelt útra Isztambulból Bécs alá. Seregének útvonalán a Dunántúl déli kulcsa, Szigetvár jelentette az első akadályt. Bár egy 100 ezer fős hadsereg élén vonult, nem tudta, hogy számára ez lesz az eddigi legnehezebb, sőt végzetes hadjárat. A valaha élt legbátrabb szívű magyarok egyike lett ugyanis az ellenfele, gróf Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány, aki a családja minden tagját a török elleni küzdelemben veszítette el. Ő látható a különleges ovális emlékérmen, korabeli öltözetben, és a Szigetvári vár bástyái. Zrínyi mindössze 4300 mindenre elszánt katonával védte a várat: „Mindnyájan bezárkózva megfogadjuk, hogy a kereszténységnek s ezen édes és végtelenül elpusztult hazának, ha a sors úgy hozza, fejünk vesztésével is kívánunk szolgálni” – szólt a bajtársaihoz a csata előtt. Az ostrom 1566. augusztus 6-án kezdődött, és bár véres magyar veszteségekkel, de hetekig elszántan folyt a védekezés. Miután a törökök felrobbantották az egyik bástyát, a vár tarthatatlanná vált. Zrínyi ekkor már sejtette, hogy a császári felmentő sereg sem jön, hanem Győrnél várakozik és hagyja őket elvérezni; ezért szeptember 8-án a megmaradt maroknyi védők élére állt, és kivont karddal kirontott a törökre. Az ostrom közben a szultán is meghalt, bár máig vitatott, milyen körülmények között: járvány vitte-e el, végelgyengülés (72 éves volt ekkor), vagy esetleg a csatában veszett-e el? Zrínyi dédunokája, a vele azonos nevű Zrínyi Miklós horvát bán, aki szintén nagy törökverő volt, költő lévén Szigeti veszedelem címen (1651) megírta a történteket, és egyenesen azt állítja, hogy Nagy Szulejmán a dédapja kardjától esett el.

Legendás hadvezérek és nemzeti emlékhelyek! Különleges emlékérmek csak a mi kínálatunkban! Szerezze meg Ön is az ovális emlékérmeket!

Tartalomhoz tartozó címkék: Fókuszban Történelem